Bizonyára számodra is ismerős a kifejezés: szeparációs szorongás. Amennyiben érintett vagy a témában – értsd: kutyusod egyedüllét iránti félelme túlzott méreteket ölt, tárgyakat tesz tönkre, szűköl, gyakran ugat, vagy kedvenc jukkád földjét kaparja ki távollétedben, tudd: kutyád szeparációs szorongással küzdhet. Ebben a cikkben lépésről lépésre bemutatjuk a félelem-alapú viselkedés jellemzőit és kezelési lehetőségeit.
Mi a szeparációs szorongás?
Röviden: egyedülléttől, elhagyatottságtól való félelem.
Mint tudjuk, a kutya társas lény, olyannyira, hogy őse, a farkas falkában él a mai napig, és úgy is érzi jól magát. A farkasfalkában minden egyednek megvan a maga szerepe, köztük a falkavezér az, aki irányít és vezeti a falka többi tagját.
Ez az ősi bevésődés működik tovább házi kedvenceinkben is, némileg megváltozott formában.
A városi léttel és a kutya domesztikációjával kialakult egyfajta elválasztottság a kutya eredeti származási családjától, hiszen gyakran már kölyökkorban – legkorábban 8 hetes korukban választhatóak szét anyjuktól – új helyre kerül a kiválasztott kutya.
Hogy ez pici korban mekkora szorongást okoz, azt egyértelműen mutatja a szorongás mértékével egyenesen arányos rongálási, hangoskodási hajlam.
Milyen esetekben alakulhat ki szeparációs szorongás kutyáknál?
- Traumatizáció: kutyádat érhette ember vagy más kutyák általi támadás, elhanyagoltság kölyökkorában, rossz bánásmód, élhetetlen körülmények között nevelkedett, szeretethiány; mindezek hatására nagyfokú stressz dolgozik benne.
- Életmódbeli változás: a körülmények megváltozása, például költözés, napirend, időrend átalakulása, családtag elvesztése vagy hosszantartó távolléte. Leggyakrabban előforduló tényező, amelyből szinte egyenesen arányosan következik a harmadik pont.
- Túl sokáig és túl gyakran marad egyedül: hosszú órákra magára marad, nincs biztosíték számára, hogy a gazda visszatér-e.
- Gazdiváltás: legjellemzőbben menhelyi kutyusok esetében jellemző, ám egyéb okokból kifolyólag is kerülhet új gazdához vagy családhoz.
Szeparációs szorongás tünetei
Az alábbi jellemzők utalhatnak szorongásra:
Gyakori, hosszan tartó ugatás, szűkölés
Kiváltó oka az egyedüllétben keresendő. Így próbálja levezetni a benne felgyülemlett feszültséget. Sok esetben a szomszédok jelzik a kutya effajta viselkedését.
Rongálás
Jaj az elől hagyott papucsnak, cipőnek, kisautónak, bárminek, ami alkalmas lehet feszültségének mérséklésére.
Nem ritkán a szobanövény földje is kárát látja a kutya szorongásának: gyakorta kaparja ki a földet, ami a szőnyegen, jobb esetben a padlón landol.
Nem várt meglepetés a lakásban (pisi, kaki)
Előfordulhat, hogy kedvenced ürítési zavarokkal válaszol magárahagyatottsága gyanánt:
szobatisztasága ellenére bepisil, bekakil. Ez nem bosszú, hanem a megkönnyebbülés egy újabb módja.
Levertség, kedvetlenség, visszahúzódás
Vannak kutyák, akik a rongáló viselkedés helyett feltűnően visszahúzódóvá, levertté válnak. Ennek oka, hogy valószínűleg egy olyan berögződés vert gyökeret bennük, hogy tehetetlenek az egyedülléttel szemben, senki nem jön, aki figyelne rájuk.
Túlzott nyalogatás (padlót, saját magát)
Önnyugtató módszerként a túlzásba vitt nyalogatás is lehet feltűnő. Amennyiben a lábát, bundáját nyalogatja és ez a jelenség túlzottan gyakori, bőrirritációt is okozhat.
Fontos, hogy ezekben az esetekben kedvenced nem rosszaságból cselekszik, hanem nagymértékben szorong, a benne lévő feszültséget igyekszik enyhíteni, levezetni a környezetében található tárgyak segítségével.
Semmiképpen nem jó ötlet ilyenkor leszidni vagy megbüntetni, mert azt tanulhatja meg, hogy nincs eszköze szorongásának leküzdésére.
Milyen életkorban alakul ki a szeparációs szorongás kutyáknál?
Kölyökkutyáknál, csakúgy, mint felnőtt ebek esetében, egyaránt kialakulhat a szorongásos tünet, legkorábban az eb 2 éves kora körül.
Azonban, főképp menhelyi kutyák esetében jellemző, a felnőtt vagy idős korban megmutatkozó szorongás. A menhelyi kutyusok jellemzően minimum egy, adott esetben több gazdaváltáson is túl vannak. Ilyenkor mélyen rögzül a “ nem kellek” érzés a kutyában. Azt tanulja meg, hogy egyedül van, tehetetlen és magára hagyott.
Így előzheted meg a szeparációs szorongás kialakulását
Ideális körülmények között kedvenced kölyökkora óta veled él, ismered minden rezdülését. Az egyedüllétre való nevelést célszerű minél fiatalabb korban elkezdeni, hiszen így van lehetőség a későbbiek folyamán hosszabb időre magára hagyni kutyusodat.
Nem is gondolnád, milyen fontos a fekhely
Te is észrevetted, hogy kutyusod gyakran kuksol az asztal alatt?
Tudtad, hogy a kutyák szeretik, ha fekhelyük biztonságos térben, akár fal vagy kanapé mellett helyezkedik el?
A lényeg, hogy legyen körülötte a védettség érzetét biztosító elem, a fekhelyet állandósítsd, ne költöztesd lakáson belül az ebet. Ez lesz neki a biztos pont.
Ne búcsúzkodj, csak menj el
Gyakorold az otthon elhagyását, feltűnően menj ki a lakásból, zárd be az ajtót, majd rövid időn belül gyere vissza.
Emelheted a tétet, ha időközben leugrasz a közértbe, és fokozatosan növeled távolléted időtartamát.
Fontos hogy hosszú búcsúsimi helyett jelezd neki egy mondattal, hogy hamarosan visszatérsz. A kutya nem kifejezetten a szavakat érti meg, hanem a hangsúlyt. Ha nyugodt, békés és határozott hangon közlöd vele, megérti.
A szeparációs szorongás kezelése
Akkor sem kell elkeseredni, ha már meglévő szorongással állsz szemben. Azonban tudd, hogy a kezelés akár hosszan tartó folyamat is lehet, és végig türelmesnek, kitartónak kell lenned.
Lefárasztás
A rendszeres testmozgás kutya és gazdi esetében is rendkívül fontos. Jó, ha naponta legalább két alkalommal tudtok sétálni, ebből az egyik lehetőleg hosszabb séta legyen. Hétvégén pedig irány a természet! A fizikai kimerülés egyrészt az erőnlétnek, másrészt a mentális egészségnek is jót tesz. Te tudod, hogyan fáraszd le kutyádat?
Kiszámítható napi rutin
Sokunk életmódja nem ad lehetőséget arra, hogy mindig, minden körülmények között óramű pontossággal időzítsük a sétát, játékidőt és a pihenőidőt kedvencünk számára. Azonban egy megközelítőleg azonos napi rutin kialakítása, kis rugalmassággal, megoldható.
A reggeli séta lehetőleg 1-2 órás intervallumon belül azonos időben történjen.
A kutya biztonságérzetét nagyban befolyásolja a rendszeresség, csakúgy, mint a kisgyermekek esetében.
Túl nagy a baj?
Mindent kipróbáltál, mégsem érsz el javulást? Érezheted azt, hogy meghaladja képességeidet a tréning. Ez esetben javasoljuk, hogy fordulj kutyakiképzőhöz, keresd fel az állatorvost vagy kutyapszichológust, aki szakértelmével segít átlendülni a nehéz élethelyzeten.
by 
